|
Képregény
2007.05.17. 11:46
 Senkinek nem okozhat nagy meglepetést az a megállapítás, hogy a képregény-adaptációk az elmúlt tíz év során hihetetlen népszerűségre tettek szert.
Senkinek nem okozhat nagy meglepetést az a megállapítás, hogy a képregény-adaptációk az elmúlt tíz év során hihetetlen népszerűségre tettek szert. Bár a felhozatal enyhén szólva is rapszodikus, a legrosszabbtól (Megtorló, Elektra, Fantasztikus Négyes) a legjobb alkotásokig (Pókember, Batman: Kezdődik!), a közönség még így is folyamatos érdeklődést mutat az átlagon felüli képességekkel megáldott hősök iránt. Érdekes módon a sorozatok világában - ahol azért előszeretettel merítenek a nagyvászonról - csak a Smallville és a Lois és Clark harapott rá a témára (mindketten a Superman mítoszt át/feldolgozva), s a létjogosultságot mi sem bizonyítja jobban, hogy Loisék négy évadon át üldözték az éppen aktuálist gonoszt, míg az ifjú Clark immáron a hatodik szezon keretében halad a köpenyes hőssé válás rögös útján. Ugyan volt próbálkozás a szuperhős-tematika kiterjesztésére, ám a Smallville spin-off Aquamen a pilotot követően azonnal dobozba került,a gyártó stúdió ugyanis nem merte bevállalni a vizikarakter kalandjait (ami a film minőségét illetően érhető is). Ennek köszönhetően az elmúlt években csupán a Smallville tartotta a frontot, egészen 2006 őszéig, mikor is útjára indult a már címében is félreérthetetlen utalást tartalmazó Heroes széria.
A sorozat nem titkoltan az X-Men világ felől közelítette meg a témát, egy olyan valóságot helyezve a középpontba, ahol mindenféle nációt és társadalmi szintet képviselő emberek egymástól függetlenül döbbennek rá, hogy különleges képességek birtokába jutottak. Repülés, anyagtalanság, gondolatolvasás, időutazás, látnoki képességek, öngyógyítás. Csupa olyan anomália, amely ismerősen csenghet a képregények világában is jártas nézők számára. Ahogy említettük, az alkotók nyíltan vállalják az alapokat, hiszen apró kikacsintásként az egyik hős szájából is félreérthetetlenül elhangzik az utalás, s az is komoly bizonyító tény, hogy producerként a képregény (főleg a Marvel és a DC) világának jeles alkotója, az Eisner-díjas Jeph Loeb is kiveszi a részét az alkotói munkálatokból.
A Heroes magja akár az említett X-men univerzum előzménye is lehetne, lévén a sorozat a karakterek „tudatra ébredését” és a különböző (az első évad felénél járva, lényegében kettő) negatív események elhárításának céljából történő összefogást meséli el. Érdekes tényező, hogy a Heroes egyszerre több karakterre koncentrál, kezdetben külön-külön követve a sorsukat, ebből következően az epizódokra jellemző az erős tagoltság, sőt, hosszú időn át külső szemlélőként magunk is a sötétben tapogatózunk (értsd: az első négy részt látva még nehezen bogozzuk a szálakat), és a „hősökhöz” hasonlóan folyamatosan szembesülünk a végső képet formázó mozaik – olykor bizony csalóka - darabjaival. A Heroes ebből fakadóan nem egy 24 szintű pörgős akciósorozat, sokkal inkább épít a rejtélyekre és merész módon nem kapkodja el a cselekmény kibontását, kockáról-kockára építi fel az évadfináléra várható nagy egészet.
Ez a megoldás azonban egyáltalán nem hat negatívan a minőségre, hiszen a lassabban göngyölődő történet következtében a sorozat hihetetlen atmoszférát képes maga köré építeni, amit az alkotók csak tovább fokoznak az epizódok végén elhelyezett, komoly libabőr effektust előidéző cliffhangerekkel. A jól megírt történet és a folytatás iránti vágy turbózására használt döbbenetbomba így már-már tökéletes elegyet alkot, s ezúttal nem olcsó vásári mutatványról beszélünk, a végjátékok majdnem minden esetben egy komoly lökéssel gördítik tovább a történetet, bizonyítva, hogy egy valóban precíz, jól kidolgozott tervekkel rendelkező csapat munkálkodik a háttérben. A Heroes gyakorlatilag képes lebilincselni a nézőt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a kezdeti közepes teljesítményt követően a széria a 2006/2007-es szezon legnagyobb hype-jává nőtte ki magát, rajongóhaddal, korrekt nézettségi adatokkal, s azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy az idén startolt sorozatok közül elsőként kapta meg a teljes évados (jelen állás szerint huszonkét részt számláló) megrendelést.
A sorozat még nagyon friss, az államokban december második hetében ért véget az első etap (itt is beütött a midseason finale), kis szünetet követően majd januárban követhetjük tovább a hősök újabb kalandjait. A leadott tizenegy rész fényében nyugodt szívvel állíthatjuk: egy valóban érdekes, igényesen kivitelezett sorozattal van dolgunk, amelynek egyetlen komoly hátránya, hogy a több szálon mozgatott jelentős karakterszám miatt az egyes figurák még az évad felénél is kissé képlékenyek, csupán egy-két szereplő mondhatja el magáról, hogy kivívta a szimpátiát és túllépett a kétdimenziós ábrázoláson. A széria ebbéli hiányosságát persze ellensúlyozza az izgalom, az ügyes megoldások a szereplők (tudtukon kívüli) interakcióját illetően, és a csavarok, amelyek képesek árnyalni a korábban erős meggyőződéssel kialakított képeinken. Az első tizenegy epizód – ha nem is rohanva -, de kellő dinamikával épül fel, amit csak egy kicsit tör meg a tizedik epizód múltba révedő, a karaktereket differenciálni próbáló megoldása. Sajnos ezt a részt nem sikerült a Prison Break ominózus részéhez hasonlatos hangulattal felruházni, de legalább egy nagyobb lepeltől megszabadulunk és kapunk egy erős drámai vonalat, így elnézőek vagyunk a gyengébbre sikerült próbálkozást illetően. Főleg azért, mert a felezőnek szánt tizenegyedik résszel ismét meglódulnak a történések, csepegtetve néhány választ, de fokozva a sorozatot körülölelő jótékony rejtélyt.
A hazai közönség számára ugyan gyermetegnek tűnhet a „Mentsd meg a világot!” tematika, ám érdemes adni egy esélyt a sorozatnak, s csak akkor legyintsünk nagyot, ha a második rész fináléját még mindig nem kap el minket a már emlegetett hangulat. Ehhez kapcsolódóan örvendetes hír, hogy egyes források szerint a rekordsebességgel megvásárolt és bemutatásra kerülő Jericho (az AXN-n decembertől) után a Heroes is gyorsan megtalálta az utat a magyar képernyőkre (a TV2 műsortervének keretében), s nem elképzelhetetlen, hogy még a következő év ősze előtt elmerülhetünk a hősök izgalmas kalandjaiban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
